A Peremvidék 4 lába, második rész: A Patrónusok – Így szőj klasszikus kalandokat a gazdasági szimulációba #
Az előző bejegyzésben arról írtam, hogyan pörgeti fel a Peremvidék és a Traveller világát a karakterek nyakán ülő bank és a havi 500 000 kredites hiteltörlesztő. Megnéztük, hogy a puszta gazdasági túlélési kényszer hogyan tereli a játékosokat a kereskedelem, az utazás és a spontán konfliktusok végtelen kaland generátorába.
De mi van akkor, ha Operátorként többet szeretnél egy pusztán önműködő, játékmechanika által generált homokozónál? Mi van akkor, ha konkrét, megírt történeteket, elhagyatott űrállomásokat, rejtélyeket és izgalmas küldetéseket akarsz bedobni, hol lesz neki hely ebben a rendszerben?
Itt lép be a képbe a Peremvidék második lába, a Patrónusok és megbízatásaik.
Kik azok a Patrónusok? #
A Patrónusok nem mások, mint a klasszikus küldetésadó nem-játékos karakterek, akik konkrét megbízással keresik meg a legénységet. Ők jelentik az elsődleges kaput minden olyan, nem a játékosok által generált játékmenet elemhez, ami túllép a kereskedelmen, az űrugrásokon és a kalózokkal való lövöldözésen.
A Patrónusok ürügyet adnak rá, hogy a karakterek végre kiszálljanak a kényelmes űrhajójukból az űrkikötőn túlra, és megvethessék a lábukat egy bolygó felszínén!
A Peremvidék alapkönyvében a Patrónus találkozás egyszerűen egy dobási eredmény a véletlen találkozások táblázatán. Ugyanakkor mesélőként ez a legkevésbé “önműködő” elem. Ha a táblázat kidobja, hogy “Thu, a bányász megkéri a csapatot, hogy derítsék fel az aszteroida-klánját ért támadásokat”, a mesélő nyakába szakad a munka: térképek kellenek, nyomok, gyanúsítottak, elhagyatott űrbázisok. Ezt rögtönözni szinte lehetetlen, itt jön a klasszikus szerepjátékos felkészülés.
Mivel a mesélőnek sincs ideje heti 40 órát készülni, a Patrónusokat okosan és mértékkel kell adagolni, valamint érdemes végiggondolni, hogy mire és mivel kell készülni. Ez egy későbbi cikk témája lehet, ha érdekel titeket.
Helyettesíthetők a Patrónusok? #
Alapvetően igen. Egy klasszikus, fantasy szerepjátékba illő, város közepére kitett, munkát kínáló hirdetőtábla, fejvadász körözvények, kocsmai mendemondák, vagy egy illegális megmérettetéseket kínáló alvilági szervezet is elláthat hasonló feladatokat. A lényeg az, hogy néha kellenek váratlan, kidolgozott kihívások. Ha Ti többet szeretnéntek, lehet több, ha kevesebbet szeretnéntek, lehet kevesebb.
Teljesen elképzelhető játékmenet, amikor az egész játék egyetlen Patrónus köré épül, aki mecénásként ad hajót a játékosoknak, állja a havi költségeiket szolgálataikért cserébe. Ennek egy variánsa, amikor egy fegyveres szervezetben szolgálnak, akár a hadseregben, akár egy kalóz flottában. Itt nem a kereskedelem lesz a fő mozgatórugó, hanem a véletlen találkozások és fix küldetések. Vagy, ha a karakterek kellően magas pozícióban vannak, a játékosok maguk is megfogalmazhatnak a szervezetük számára célokat.
A jutalmazás aranyszabálya, ne fukarkodj! #
Ha Patrónust megbízatást kapnak a karakterek, a legfontosabb szabály a jutalom skálázása.
A világ legnépszerűbb szerepjátékában megszokhattuk, hogy óvatosan bánunk az arannyal, mert a túl sok pénz elronthatja a játékegyensúlyt. A Peremvidéken ez pontosan fordítva működik: ha túl kevés pénzt ajánlasz, a játékosok egyszerűen nem fogják elvállalni a küldetést.
Miért? Mert amíg a csapat a Patrónus problémáját oldja meg a bolygón, ketyeg az idő. Az az idő, amit egyébként profitorientált kereskedelemmel tölthetnének! A küldetésért járó díjnak minimum fedeznie kell azt az összeget, amit ez alatt az idő alatt kereskedelemmel megkereshettek volna, plusz prémiumot kell fizetnie a kockázatért.
Ha a küldetés űrhajók közötti harccal jár, emeld tovább a díjazást! Az űrhajók javítása méregdrága és rengeteg kiesett idővel jár. Ha a jutalom nem fedezi a páncélzat és a hajótest javítását, a legénység csődbe megy. Ha a jutalom nem fedezi a kilőtt rakéták vagy az elhasznált üzemanyag díját, nem fognak több küldetést elvállalni.
Nem kell félni a milliós jutalmaktól sem. A sci-fi környezetben a fejlesztések (új Manőverhajtómű, katonai lézerek, jobb védelmi rendszerek) úgyis elnyelik a játékosok minden vagyonát. A pénz könnyen jön, de a bank és a szervizdokk miatt könnyen megy.
A bővített körforgás (The Sub-Loop) #
A Patrónusok nem borítják fel az alapvető játékhurkot, csupán egy izgalmas hurkot raknak bele
A Patrónus által adott küldetés lezárul, a játékosok zsebe megtelik kredittel, amit aztán az első útjaik során szinte azonnal benyel a banki törlesztő vagy a hajó karbantartása – és a csapat máris visszatér a megszokott, éltető kereskedelmi körforgásba.
Desszert, nem maga a főfogás #
A hagyományos szerepjátékokban a megírt kalandmodul olyan, mint a tészta: maga a főétel. A Peremvidékben viszont a sandbox kereskedő-túlélő hurok adja az étel gerincét, a megírt Patrónus-küldetések pedig a fűszerek.
Nem kell minden héten komplex összeesküvést mesélned. Hagyd, hogy a rendszer tegye a dolgát, és amikor van egy igazán jó ötleted, vagy a játékosoknak épp égető szükségük van egy gyors, de veszélyes pénzszerzési lehetőségre, dobj be egy Patrónust!
El lehet ettől térni? Természetesen igen. Most a saját csapatomnak egy szerződés keretén belül megbízássorozatot adtam, hasonló témával lesznek majd küldetéseik jó sokáig. Azonban tervezetten lesz köztük idő, így továbbra is előtérbe helyezhetik a szektor bejárását, ameddig nem érkezik meg a következő megbízatás. És Operátorként akkor fog megérkezni a következő kaland, amikor már érzem rajtuk, hogy erre van igény. A saját asztalodnál mindig úgy térj el ezektől az iránymutatásoktól, hogy nektek megfeleljen.
A következő részben a 3. lábról, a karakteralkotásról fogunk beszélni, és arról, miért járul hozzá a kalandhoz és az élvezethez, ha a karaktered már a játék kezdete előtt eladósodik vagy meghal!
Ez a beharangozó nagyban követi Sir Poley 4 részes cikkének első részét, ami annó engem is nagyban befolyásolt, hogy a Travellerrel ismerkedjek.
Nálatok mi volt a legemlékezetesebb küldetés, amit egy nem-játékos karaktertől kaptatok egy sci-fi játékban? Írjátok meg a cikk alá kommentben a közösségi médiában!