Példa a gyakorlatból, egy különleges szállítmány és egy új kapcsolat

#

Hogyan válik egyetlen véletlen esemény egy 3 órás feszült játékmenetté?

Háború sújtotta, mérgező légkörű planétán nyerészkedés

#

A játékos karaktereim Delta Mvdoras különleges világán voltak (amit, nagyon remélem, lesz lehetőségem számotokra egyszer publikálni), amit a Tovdori Protektorátus tart katonai megszállás alatt. Fegyvereket csempésztek a helyi ellenállóknak / terroristáknak (nézőpont kérdése, hogy a konfliktus melyik oldalán állunk ugye), segítettek pár sebesültnek, megtöltötték a hajót jól fizető menekültekkel, majd úgy döntöttek, hogy nem akarnak üres raktérrel elmenni a bolygóról.

Áru keresése egy bolygón egy kereskedés próbán múlik, mivel segítettek a helyieknek, kaptak rá dobásmódosítót, és így sikerült áron aluli, friss mezőgazdasági áruval és kézműves bútorokkal a fele rakteret megtölteni (az adott kereskedő elérhető árukészlete egy D66 táblázatból származik, míg az áruk árát befolyásolja az adott világ jellege. Delte Mvdorad egy agrárvilág a légköre ellenére, így a fenti áruk ára lényegesen kisebb. Elképzelhető, hogy a kereskedő ennek ellenére nagy mennyiségű, high-tech fegyverzeten vagy járműalkatrészen szeretne túladni. Hogy az adott áru legális-e az adott világon, az egy másik kérdés). Még egy eredményt kigurítottak a kereskedelmi táblázatból: különleges rakomány.

Különleges rakomány gyakorlatilag bármi lehet. A lényege az, hogy nagy értéket képviseljen legalább valakinek, valamilyen kockázatot vagy döntési pontot jelentsen a karaktereknek, ne magától értetődő jackpot, ne lottó ötös legyen, amit csak be kell váltani.

Két komplikáció jutott eszembe Operátorként:

1. nyilván illegális a szállítmány,

2. mivel menekültekkel megtöltötték már az utasterüket, a rakományt valaki el akarja kísérni, azaz dönteniük kell, hogy kiraknak egy jól fizető menekült házaspárt a kabinjukból, vagy lemondanak a szállítmányról.

A különleges rakománynak csak pár tulajdonságát döntöttem el előre, a többit úgy gondoltam, majd menet közben pontosítom, ha szükséges. Így egy szenzorok elől leszigetelt, fejlett konténer volt a csomag, és az volt az elképzelésem, hogy lopott nemesfémekkel, ékszerekkel, műkincsekkel van teli. Egy háborús zónából ilyenek néha eltűnnek. Ennek megfelelően egy jól szituált, középkorú férfi NJK-t találtam ki, Solomont, aki kém/műkincscsempész. Abban állapodtak meg vele, hogy amikor 2 parszek távolságra a cél bolygón kiteszik a menekülteket, akkor ő is kiszáll, és nemesfémben fizet.

Solomon ragaszkodott hozzá, hogy saját kabint kapjon a hajón. Ehhez ki kellett tenni egy házaspárt, akiket már elszálásoltak. Itt egyébként elég kreatívok voltak a játékosok, és megkérdezték a menekülteket, hogy van-e köztük olyan, aki hajlandó kockázatosabb módon, lefagyasztva utazni a vészhelyzeti hibernáló ágyban, és cserébe a befizetett utazási költsége nagyját visszakapná. Úgy határoztam meg, hogy a menekültek többsége kedvezően áll a játékosokhoz, és dobtam a reakciójukra. Volt, aki örült a lehetőségnek, hogy olcsóbban utazhat.

Mirelit áruként utazni egyébként épp ésszel felfoghatatlanul kockázatos. E. C. Tubb Dumarest ciklusából származik az alapötlet, hogy a csillagközi utazás nem megfizethető a tömegeknek, és míg a gazdagok lakosztályokban és szolgálókkal utaznak, addig az alsó középosztály életveszélyes módon, olcsón, lefagyasztva. A veszély a kiolvasztásnál realizálódik. A kiolvasztáskor minden karakternek jelentős esélye van, hogy meghal. Ha orvos is jelen van a kiolvasztásnál, akkor sem automatikus a siker.

Ezt a kockázatot ismerve azért 2 ember jelentkezett és őket lefagyasztották.

Solomontól és a menekültektől egyébként a fegyvereket, számítógépeket, jeladókat elvették és elzárták az utazás idejére.

Aszteroidaövi lehetőségek

#

Delta Mvdorast sikeresen elhagyták anélkül, hogy felfigyeltek volna rájuk a helyi erők (ami egy paraván mögötti dobás az Operátor részéről a világ pár tulajdonságának ismeretében, például a Jogszintet figyelembe véve. A világokat jellemző főbb mutatókat majd egy későbbi bejegyzésben járjuk körbe. Röviden most annyit érdemes tudni, hogy “szabályozottabb” vagy “szigorúbb” rendszerekben, ahol erre van erőforrás, gyakrabban néznek a karakterek körmére), és sikeresen átugrottak Nahunba. Az út során a műszaki beállítottságú karakterek a kompjuk légzsilipjét javították, ami még az előző bolygón sérült meg a légköri repülés közben egy mentőakcióban. Atmoszférában történű utazásra továbbra is alkalmas maradt a jármű egy rövid, rögtönzött javításnak hála, azonban űrrepülésre alkalmatlanná vált. Az Ugrótérben töltött idő szolgálna részben a karakterek fejlődésére, így ez egyfajta áldozat volt a részükről, vagy erőforrás allokációs döntés, hogy nem egy kikötőben javíttatták meg mással sok pénzért. Maga a döntés még később fontosnak bizonyult, szükségük volt a működő, űrrepülésre képes siklóra.

Nahun rendszere csak gázóriásokból és aszteroidamezőkből áll. Több, versengő bányász társaság dolgozik itt a tovdori központi kormány megbízásából. Itt az egyik cégről már hallották korábban (véletlen találkozásnál ajánlási jutalékért cserébe pletykálta egy kereskedő), hogy tudnának kisebb hajóknak megbízatásokat adni, valamint a friss élelmiszerektől is meg akartak szabadulni, mielőtt megromlottak volna, így a dokkolás mentén döntöttek.

A dokkolás megkezdése előtt egy komoly probléma jelentkezett, a tovdori üzemeltetésű állomás kíváncsi lett volna az utas- és árulistára. Ez az átvilágítás szintén egy véletlen találkozás eredménye volt (Egy “jogi” találkozás egy világ első megközelítésénél. A világ jogi szabályozásának szigorúságától függően egyre valószínűbb egy véletlen találkozás és az ellenőrzés során alkalmazott alaposság mértéke,) Na most, a tovdori katonaság elől bujdosó, Delta Mvdorasról jött menekültek nem rendelkeztek érvényes papírokkal. A helyzetet többféle módon rendezhették volna, kezdve onnan, hogy nem dokkolnak, papírokat hamisítanak gyorsan, lefizetik az ellenőrt. Ehelyett egy nehéz Bürokrácia próbán meggyőzték az ellenőrt és az állomás vezetőt, hogy ami és aki a hajón marad, az nem rájuk tartozik, és ha friss tojást akarnak enni idén először, akkor ehhez tartsák magukat.

A menekültek és a műkincstolvaj meghúzták magát a fedélzeten, míg az egyik karakternek sikerült egy helyi kereskedőt találni, aki meglepően magas áron átvette a friss élelmiszereket és a bútorokat (Kereskedelmi próbának hála). Közben a többiek este az állomásfőnökkel partiztak (véletlen találkozás és kezdeti hozzállás után egy sikeres Mulatozás próba), és lebeszéltek egy megbízatást két héttel későbbi kezdéssel, amikor visszafelé jönnek. Az állomás előlegként állta a hajó tankolását. Eredetileg azt szerették volna, hogy most kezdjék el teljesíteni a megbizatásukat az állomáson, de meggyőzték az állomásfőnököt két felesital között, hogy várják meg őket ezzel.

Nem említettem a karaktereknek, hogy így, amikor visszajönnek, már nem megakadályozniuk kell majd egy potenciális bűncselekményt, hanem felderíteniük azt. A világ attól még ugyan úgy halad, nem várnak a rosszfiúk a terveikkel.

Háromszor is jeleztem, hogy Solomon a számára elérhető részén az űrhajónak a különvöző gépeket vagy a lezárt ajtókat nézegeti folyton. Nem különösebben foglalkoztak vele.

Egy kicsit félresikerült ugrás és egy újabb véletlen találkozás

#

Másnap kényelmesen elindultak, majd átugrottak Zdialba, ami már nem tovdori fennhatóság alatt álló, hanem független rendszer. Ugyanakkor egy porfészek, így azonban alkalmas arra, hogy a menekültek elrejtőzzenek, vagy idővel tovább álljanak, messzebb Tovdortól. Az asztrogációs feladatok ellátása nem volt tökéletes, így nem az előre kiszámolt ugróponton érkeztek meg a rendszerbe, hanem valós űrben egy nappal arrébb, közel 25.000.000 km-re a célponttól. Viszonyításképpen, ez a Mars-Föld távolság minimumának a fele (elrontott asztrogációs próbánál az ugrás pontatlanságának mértéke kerül meghatározásra, ami a hajó hajtőművének a teljesítményétől függően meghatározza az utazási időt. Ki lehet számolni pontosan az utazási időt képlettel, vagy egy segédtábla alapján meghatározható. Jelen esetben az alábbiak voltak a hasznos sorok és oszlopok a táblázatban:

amiből egy reális becslés, hogy 25.000.000 km 1 napig tartana ~ fél perc számolással kijön, hogy 27,7 óra lenne).

A karakterek szerencséjére jelentős idejük volt így, míg Zdialra értek, és tudtak reagálni a furcsaságokra (űrhajó találkozásokra dobtam, figyelembe véve, hogy ez egy ritkán látogatott rendszerbe érkeztek. A rendszerek forgalma alapján különböző oszlopai vannak a véletlen találkozás táblázatnak. Kidobtam, hogy “magán űrjárművel” találkoznak, és a “magán űrjármű” véletlen táblán pedig a jacht jött ki).

A véletlen találkozásoknak a szépsége az, hogy nem kell véletlenszerűnek hatniuk a játékosoknak. Így kötöttem a jachtot az eddigi eseményekhez.

Solomon jelezte, hogy kapott egy üzenetet, miszerint őt felvenné egy Zdial körül keringő hajó, és a karakterek legyenek szívesek őt nem a felszínen kitenni, hanem a másik hajóhoz dokkolni a különleges rakománnyal (egyébként egyszer sem jutott eszébe senkinek se megnézni, mi van a konténerben. Persze elképzelhető, hogy féltek a konténer esetleges védelmi rendszerétől).

Elsőre nem is találták meg a hajót (éppen a bolygó másik oldalán volt a pályáján, amihez nincs külön véletlen tábla, de úgy éreztem, kellő feszültség forrás), csak egy kommunikációs bóját, ami folyamatosanaz sugározta a jelet Solomonnak. Az üzenet nem titkosított volt, de kódban volt megfogalmazva, amit nem sikerült a karaktereknek feltörniük a találkozóig. A saját hajójukról a kimenő jeleket zavarni kezdték, hogy Solomon ne tudjon kommunikálni a társaival.

Egyébként csak csúnyán néztek rám, és megkérdezték, “Nem kutattuk át Solomont?”, válaszoltam “De.”. Szóval elkönyvelhették, hogy történeti okokból elrejtett egy jeladót magán, amit nem volt esélyük megtalálni. Ezzel szemben úgy döntöttem, hogy mivel a legtöbb karakter a szobájába bezárkózva tanult szabadidejében és nem foglalkoztak az utasokkal, Solomonnak volt ideje és lehetősége megoldani a saját problémáját, és összerakni, hozzáférni a adóhoz.

Űrbéli luxus vagy csapda?

#

Végül megtalálták a hajót is, amikor kiért a bolygó mögül, és a náluk kisebb, látszólag fegyvertelen, gyors és modern luxusjachtot nézve a legrosszabbat feltételezték a karakterek.

Rajtaütéstől tartva először visszautasították a műkincstolvaj kérését. Solomon további 10% különdíj felajánlásával a “kényelmetlenségre való tekintettel” már kötélnek álltak. Ezzel együtt rajtaütésre készültek és felvértezték magukat egy esetleges légzsilipnél történő harcra készülve, taktikával álltak elő, elhelyezkedtek.

Végül az átadás rendben lezajlott, de inkább arra a logikai feladványra emlékeztetett a karakterek által választott lebonyolítási módszer, amikor van a róka a kecske meg a káposzta és át kell kelni a folyón. Solomon a csomagjából átöltözött egy makulátlan fehér szmokingba, mint Sean Connery James Bondja, jót nevetett a karakterek paranoiáján, megdicsérté őket az óvatosságukért, és megjegyezte, a jövőben akár dolgozna még velük együtt (Solomon innentől új kapcsolata a karaktereknek). A légzsilipben rá váró lakáj Sir Solomonnak szólította gazdáját, és a jacht belseje ránézésre a távoli Birodalomból származott. Mit akarhatott itt egy birodalmi nemes? (Ez az egész mellékszál csak azért alakult így, mert eszembe jutott Sean Connery Vadászat a vörös októberre c. filmje, amiről James Bondra asszociáltam, amiből jött a nemesi szál. Meg megtetszett Solomon karaktere, akartam neki egy emlékezetes kilépőt, hogyha visszahozom még később, akkor a karakterek emlékezzenek rá.)

Elbaltázott lehetőségek a porfészekben

#

A terv innentől az volt, hogy Zdialon egy kisváros határában, titokban szállnak le, kicsempészik a menekülteket, majd repülnek is tovább, mielőtt bárki észrevenné őket. Azonban Solomon és a különleges rakomány hatása még teljesen nem zárult le.

A leszállás előtt a zdiali leszállópálya felvette velük a kapcsolatot és elküldte a leszállási koordinátákat (véletlen esemény a világhoz való közeledéskor, ami módfelett valószínűtlen volt, hiszen Zdialon az űrkikötő gyakorlatileg egy rét egy jeladóval). Itt már nem valószínű, hogy kimagyarázták volna a papír nélküli menekülteket, így gyorsan beküldtek mindenkit a kompba (aminek szerencsére megjavították a légzsilipjét korábban), és a komp szállt le egy kisváros határában, míg a hajójuk az űrkikötőben kötött ki.

A zdiali kikötőben érdeklődtek, hogy mi dolguk volt a karaktereknek Solomon hajójával (Zdial kevésbé fejlett világ, így elég valószínűtlen volt technikai alapon is, hogy érzékelik a karakterek hajóját. Így erre a véletlen találkozásra indokként azt találtam ki, Solomon folyamatosan jeleket sugárzó hajóját követték a felszínről a szenzoraikkal, majd átváltottak a játékosok járművére). Sikerült valahogy kidumálniuk a dolgot és egy kis kenőpénz is gazdát cserélt. A komp pilótája izgult egy darabig, hogy elkapják-e őket, de (erre megint csak dobtam), a kompot pont nem tudták bemérni. A zdiali tartózkodás ezután kevésbé volt eredményes, se érdemi információt, se kereskedelmi lehetőséget nem sikerült szereziük, így rövidesen mentek tovább, vissza Nahunba.

Konklúzió

#

Ez az eseménysor egyetlen dobásból eredt, hogy különleges rakomány lett kidobva a kereskedési táblázaton. És 3 óra feszült játékmenetet adott a játékosoknak, ahol tanácskoztak, ötleteltek és újraterveztek a véletlen fordulatokra reagálva.

3 óra alatt én mint Operátor csak véletlen táblázatokon gurítottam, és az alapján fűztem tovább az eseményeket. Hogy mikor, mire dobtam, az a karakterek döntésein múlt. Én reagáltam rájuk, ők az eseményekre reagálva áltak elő új tervekkel. Nem tudják, mikor lesz egy látszólag tét nélküli helyzetnek komoly következménye, vagy egy más rendszerben egyértelműen harcnak kinéző találkozó (a jachttal történő dokkolás) se lesz csak azért ütközet, mert már régen gurítottunk támadó kockákkal.

Korábban nem ilyen jellegű rendszerekben meséltem, de szerencsére régen is egész jó voltam abban, hogy hirtelen mondjam ki az első értelmes gondolatomat. Az ilyen jellegű Operátori történetvezetés határozttan edzi ezt az izmot.

Ti melyiket preferáljátok mesélőként, vagy játékosként? Fix, előre megírt történetek, játékos háttértörténetekből kibontakozó szálak vagy véletlen események? Valamelyiket előnyben részesítitek, vagy éppen egyáltalán nem alkalmazzátok? Írjátok meg a cikk alá kommentben Facebookon a saját tapasztalataitokat!